2012. július 9., hétfő

Édes élet bűntudat nélkül

Egy piackutató azt mondaná az éves kristálycukor fogyasztásomra: nem szignifikáns, mivel kb. 5 dekányit tesz ki éves viszonylatban. De én sem élek kevésbé édes ételeken, csak különböző praktikákat vetek be….
  • szeretem a kávé és a tea ízét, ezekhez nekem alapvetően nem hiányzik az édesítés
  • ha szomjas vagyok, vizet iszom, nem cukrozott szörpöket és mesterséges gyümölcsleveket
  • a süteményekbe reszelt almát, kockára vágott banánt, vagy egy marék mazsolát, aszalt gyümölcsöket keverek
  • az édesítést néhány karakteres fűszerrel is ki szoktam váltani, pl. őrölt fahéj, kardamommag, valódi vanília
  • beszereztem eritritolt és nyírfacukrot, a két legegészségesebb és mégis cukor ízű természetes édesítőszert
  • mézet ritkán használok, azt is csak húsok, zöldségek karamellizálásához
Kicsit bővebben!

Szerintem a kristálycukor tökéletes megoldás, ha a valódi ízeket és alapanyagokat – amelyek nem olcsók, és nem termelhetők korlátlan mennyiségben – ki akarjuk spórolni az ételekből. Sosem vonzottak azok az unalmas süteményreceptek, amelyek lisztből és vajból (meg néhány minimális mennyiségű extrából, pl. 5 szem málna) állnak. Hiszen ha önmagában ránézek ezekre az összetevőkre, eszembe sem jutna egy friss kávéhoz néhány kanál lisztet vajba mártogatva elnassolgatni…Ja, de ha cukorral összeragasztjuk, az biztosan más :-)

A barnacukor, nádcukor és a méz nagy mennyiségben egyáltalán nem jobb, mint a kristálycukor. Magas glikémiás indexe miatt ugyanazt a hatást váltja ki a szervezetből, mint a kristálycukor, csak van mögötte egy jó adag píár- és marketing munka.

A fruktóznak alacsony a glikémiás indexe, viszont a cukorhoz hasonlóan ugyanúgy inzulinrezisztenciát okozhat, emellett jelentősen megnöveli a vér koleszterin- és húgysavszintjét, emeli a vérnyomást. Az agavészirup/nektár, juharszirup is magas fruktóztartalmú.

Az aszpartamról kutatások sora bizonyította be, hogy nem jó alternatíva, mert hasonló inzulin- és egyéb választ vált ki a szervezetből, mint a cukor.  Vagyis nemhogy fogyáshoz, hanem hízáshoz vezethet, mivel újabb és újabb mesterséges éhséget jelez az agynak.

Akkor mégis mi „marad”?

Sztívia vagy jázminpakóca: eredetileg Paraguay északi részéről származó őshonos növény, melyet az ott élő indiánok használnak édesítésre. Nagy népszerűségét mutatja, hogy már világszerte 164 millió ember ételét édesíti. A leveléből kivont anyagok 300-szor édesebbek, mint a cukor, emellett minimális kalóriatartalma van, de sütéshez nem annyira alkalmas, mert nincs „teste”, és mellékíze is van.

Szacharinok: ezt tartják az egyik legbiztonságosabb mesterséges édesítőszernek. Igaz ez a ciklamátra is. Állítólag azért keltettek pánikot körülötte (rákot okoz), hogy helyet csináljanak az asztartam piacra való belépésének. De ha valaki mégis idegenkedik tőle, választhat mást.
forrás: receptek.tv

Nálam a KÉT BEFUTÓ:
Xylit, xylitol vagy nyírfacukor: magyar neve onnan fakad, hogy egy időben nyírfából állították elő, de pl. a szilvában is megtalálható. Ez gyakorlatilag egy természetes cukoralkohol, aminek íze teljesen hasonló a kristálycukorral, nincs mellékíze sem. Eleinte és nagyobb mennyiségben fogyasztva kiválthat hasmenést, de ez elég ritka. Normál adagja 0,5-1 gr / testsúlykilónként naponta.

Eritrit, eritritol: ez is egy természetes cukoralkohol, mely sok gyümölcsből, növényből (pl. körte, dinnye, szőlő) kivonható. Alacsony, szinte 0 glikémiás indexe (!) miatt nem vált ki a szervezetből inzulinreakciót, így ezt ajánlják leginkább cukorbetegeknek, candidával, PCOS-sel küzdőknek is. Egyedüli a cukoralkoholok között azzal a tulajdonságával, hogy az emésztés során a vastagbélbe nem jut el, mert a vékonybélben szívódik fel. Ezért még nagy mennyiségben fogyasztva sem okoz emésztési problémákat, pl. hasmenést.

Tudtad?
Az 1 főre jutó éves átlag hagyományos cukorfogyasztás 5-60 kg között mozog! Ez havi szinten majdnem fél - 5 kilogramm közötti mennyiséget jelent fejenként. Gondolj csak bele, a felső határértékhez tartozó emberek 16 deka cukrot (kb. két nagy maroknyi) esznek minden áldott nap!

Mindig ledöbbenek azon, hogy az emberek többsége még a természetesen édes gyümölcsöket is tovább édesítve fogyasztja, pl. süti, lekvár, szörp formájában. Ilyenkor arra gondolok, hogy elítéljük a káros szenvedélybetegeket, de a cukorfüggést normálisnak tartjuk… Pedig az „édesre” is ugyanúgy rá lehet kattanni, és hasonló ördögi kör lehet, mint pl. egy drogfüggő folyamatos boldogság iránti vágyakozása. Csak itt cukorbetegségben, elhízásban, narancsbőrben, szív- és érrendszeri problémákban csapódik le ez az egész, amit meg már sajnos „természetesnek” veszünk, ez van, ennyi meg annyi idősen ezt dobja az élet.

Sajnos nem tudom kevésbé cinikusan megírni ezeket a sorokat, pedig biztos vagyok benne, hogy nem könnyű egyik napról a másikra lemondani a cukorról. De szerintem nem is kell, csak újra kell gondolni az egészet. Remélem, segített a jegyzetem ebben. 

Nézd meg és próbáld ki ezeket a desszerteket, ha szeretnél egészségesen édes életet folytatni: 

Mákos-szilvás pite áfonyával
Kókuszkrémes meggyfagylalt 
Extrafinom kókuszos csokiszelet aszalt sárgabarackkal
Ezeregyéjszaka marcipándesszert
Barackos-áfonyás pite 
Fahéjas banánfagyi tej és cukor nélkül


forrás: Szendi Gábor: Paleolit szakácskönyv

2 megjegyzés:

  1. Nem tudom, hogy márkát szabad-e írni, legfeljebb cenzúrázod :-). A xilitet egyik családtagom sem bírja és mindenkit a wc-re szegez fél éjszakára, így nálam nagyon jó alternatíva és gazdaságos is a Diawellness 4:1 édesítője, ami eritritol alapú és stiviával van keverve. Lekvárt is főztem már vele és nagyon finom lett. Életmódot már régebben váltottam, fogyás szempontjából 0 eredménnyel, úgyhogy most jön a paleo. Napok óta itt garázdálkodom :-). Köszönöm a recepteket. Ja és most sül a kenyérlángosom :-)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Reni!
    Láttam az egyik facebook posztnál a sztívia növényeidet. Tervezel róla írni a blogon esetleg,hogy hogyan is tudod felhasználni,miben és,hogy mennyire marad meg a lakásban cserépben? Szuper lenne!:)Puszi!B

    VálaszTörlés